Axel Munthe : San Michele regénye

 

A nyáron Olaszországban jártam, a programot előre ismertem, és gondoltam, kulturálódom egy picit előre. Capri szigetén Anacapri városában található a San Michele villa, aminek meglátogatása volt az egyik célunk, így amikor egy kedves ismerősöm ezt a könyvet ajánlotta, érdeklődve neki is kezdtem.
Axel Munthe egy svéd származású párizsi orvos volt, hatalmas állatbarát és természetkedvelő. Bár eleinte a karrierjére koncentrált, mégis amikor először járt Capriban, és meglátta Tiberius császár kastélyának és egy kis kápolnának a romjait, megérezte, hogy az életét arra kell szentelnie, hogy felépítse a villáját a romokból és Caprin élje le életét. Ahhoz, hogy elérje élete célját, rengeteget kellett dolgoznia, ráadásul divatos orvosként, ami pedig soha nem akart lenni.
A könyv - bár nem egy klasszikus szépirodalmi mű, - engem nagyon megfogott. Kalandos, mesés, vicces, néha szomorú; nyári kikapcsolódásnak is kellemes, én mégis Bibliaként olvastam, és amikor végre ott voltam a villában, a gyünyürű kertben, a leírhatatlan kilátással, nem jutottam szavakhoz. A villa minden egyes részét ismertem, a kertben tudtam, melyik szobrot honnan szerezte, hova temette el állatait, és számoltam: csakugyan száz oszlopból áll-e a kápolnához vezető loggia?
Ez a kis regény egy életről szól - habár sokszor elrugaszkodik a valóságtól -, és a halálról, amivel mindig szembe kell néznünk, de félnünk nem szabad tőle.

  Értékelés:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Limoncello 2010.03.24. 10:30:51

Tökéletesen azonosulni lehet a fentiekkel. Páratlan élmény a villában és kertjében barangolni, érezni és tapintani a múlt tárgyi emlékeit. Az a mondás járja, hogy Nápolyt látni és meghalni, de szerintem sokkal jobb ha Capriról mondjuk ugyanezt!

Esztivagyok 2010.03.24. 13:35:17

@Limoncello: És mennyire igaz! :) egyébként a blogom elköltözött, néz be az új helyre is, ott van pár frissebb kritikám is: memoir.freeblog.hu
süti beállítások módosítása