Első elemzésem, amit közzéteszek, Békés Pál egy rövid szövegéről szól. Olvassátok, és kritizáljátok! :)

Az eredeti szöveg:

 

 

Elemzésem:

A rövid történet, novella a Bélyeggyűjtemény című kötetben jelent meg, amiben 100 rövid történet olvasható, amelyek nagyjából száz-száz szóból állnak, és bélyegszerű rajzokkal vannak illusztrálva. Az író szerint:„a legfontosabb történetek végül is elférnek egy bélyeg hátán".
   
Az írás rövid, de tömör és velős. A stílusa alapján első olvasásra olyan, mintha alapvető tényeket közölne, amik vagy igazak vagy nem, de semmi hozzáfűzés, semmi következtetés. De ha az ember elolvassa még egyszer, akkor már jobban érti, kezdi felfogni, és megijed, hogy vajon tényleg arra gondolt-e az író, mint amire ő rájött.
    Van egy ember, aki mint irodalomtanár, tiszteli más nemzet íróit, költőit, felnéz rájuk, olvassa a műveiket, de ő is csak egy ember. Ráadásul férfi, középkorú. Így, ha háború van, be kell vonulnia. A háborúban részt kell vennie, lőnie kell az ellenséges repülőket. Nem foglalkozhat azzal, hogy vajon kiket öl meg, és hogy akit megöl, az értékes ember-e, van-e családja, gyerekei. Vagy épp egy olyan valaki, akit ismerünk is valami alapján. Ez a tanár ismerte Saint-Exupéryt, biztosan olvasta pár művét, és ezek után le kellett lőnie. Valahonnan megtudhatta, hogy kit ölt meg. Ha hall egy nevet, ami számára nem ismerős, akkor is bűntudata lett volna egész életében, de így, hogy még ismerte is, megsemmisültnek érezhette magát, és úgy gondolhatta, hogy semmi értelme nincs az életének. Ha már ő a halálának okozója, akkor úgy érezte, tennie kell valamit az emlékéért, és a saját lelkiismeretéért. Ezért építette bele az írót a tantervbe, és később ezért tette érettségi tétellé.
  
    "Az elég valószínűtlennek tűnik, hogy Saint-Exupéryt egy német gép lőtte volna le (annak ellenére, hogy egy német pilóta később ezt állította)." Igazából nem a tanár lőtte le Exupéryt, mégis úgy élte le az életét, hogy végig a gyilkosának hitte magát. De ez a mondanivalóján nem változtat. Hasonló tanmeséket olvashatunk más korokból, más háborúkból, egyszerű emberek szereplésével. Itt mégis egy híres embert használt fel Békés Pál, és nem véletlenül. Így még jobban felkelti a figyelmünket, még jobban elborzadunk. Hihetőbbé válik attól, hogy konkrét dátumokat, helység- és személyneveket említ. Nagyon hasonlít ez a kis történet a stílusa, a terjedelme, a szóhasználata miatt egy cikkre. Éppen ezért kelti fel az ember figyelmét. Az elbeszélő korlátozott kompetenciájú (nem mindentudó), narrációja semleges. Éppen ezért lepődtem meg azon, hogy a tanártól nem csak annyit idéz, amiben kiderül, hogy ő akkor és ott lelőtt valakit, amikor Saint-Exupéry meghalt. A végét a tanár szép, lírikus (rímelő) mondatával fejezi be: „Lőtte, amíg látta, lőtte amíg a lángoló gép beleveszett a kékbe, a tengerbe vagy az égbe.”

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kallimakhosz 2009.04.02. 12:50:14

Szia!
Ez a rövid elbeszélés nagyon tetszett :). Ezek után kedvet kaptam Békés Pál műveihez.
Ha valaki elektronikus formában olvasná, tudok adni 2 linket:
irodalom.elender.hu/bekespal/
és
www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/bekesp/belyeg.hun

Esztivagyok 2009.04.02. 22:18:00

Örülök, hogy kedvet kaptál hozzá, tényleg jókat ír! :)
süti beállítások módosítása