Ady Endre : Özvegy legények tánca (Verselemzés)
Címkék: ady endre verselemzés özvegy legények tánca magyar költők
2008.12.15. 22:08
Ady Endre: Özvegy legények tánca
Szent György-nap éjén sipitók,
Nyugtalanok a denevérek:
Dohos várak ó termeiben
Táncolnak az özvegy legények.
Bolond és fehér valahány.
Lesik a szent, tavaszi Holdat.
Hopp-Sárit és Áve-Máriát
Váltva és bokázva dalolnak.
Khiméra asszony serege,
Buta valót öldös, ahol jár.
Kereszttel őket szent pap űzi
S bütykös bottal hájhasu polgár.
Szent György-napon három a tánc.
Éjfélkor egy tátongó sírnak
Mélyébe esnek hirtelenül,
Hol rózsák és asszonyok nyílnak.
Huhog lármájuk messzire,
Viszik a hírt gyors inu kémek:
»Hahó, a tisztelt romok között
Dőzsölnek az özvegy legények.«
S egy rózsát tép le mindegyik.
Egy sóhajt hörg, mert jön a Hajnal.
Egy Lédát keres: reá-mered
S meghal kék, csókra-torzult ajkkal.
Reggel hiába gyűl a nép,
Nyoma sincs dalnak, bálnak, sírnak:
Egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon
S egy-két bolond, verses papír-lap.
Elemzésem:
A vers a saját születésének történetét írja le. A legények táncolnak, szórakoznak, a népdalokat vallásos dalokkal vegyítik (nem érzik a határokat), majd megjelenik a görög mitológia egyik szörnye, a Khiméra. Ez egy háromfejű szörny, elöl oroszlán, középen kecske és hátul sárkány. Erről eszünkbe juthat Szent György nap névadója, Sárkányölő Szent György. A Khiméra megjelenése vihar, hajótörés és más szerencsétlenség előjele. Mire sikerült kikerülniük a szürke hétköznapok kötöttségéből, és mámorba kerülnek, meg is történik a tragédia, mind a sírba hullnak. Bár belehaltak, de a vers mégis kész:
„Egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon S egy-két bolond, verses papír-lap.”
A versszakok sorainak szótagszáma állandó: 8 9 9 9. Ez csak egy helyen törik meg, de szerintem ez nem számít. Rengeteg alakzat, költői eszköz: inverzió („Kereszttel őket szent pap űzi”), rész-egész metonímia („gyors inu kémek”), alliteráció („bütykös bottal”), felsorolás („dalnak, bálnak, sírnak”). Az utolsó versszakban rengeteg kötőjeles szót használ, ezzel lassítja le a vers tempóját, ami addig egyre gyorsult, és gyorsult, elérte a csúcspontot, és végül „egy-két vér-csöpp”… Én szaggatottságot, lassulást érzékelek ebben. És az utolsó szintagma: verses papír-lap, a lényeg, amiből megtudjuk, hogy létrejött a vers.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.