Stephen
King -
Cujo
Stephen
Cujo
Végre eljött az az idő is, amikor Kingig is eljutottam. Végre kezd tágulni az a szűk látóköröm... Eddig szinte csak szépirodalmi könyveket olvastam, lenéztem a ponyvát. És még mindig így vagyok ezzel, másban tévedtem. A ponyva behatárolásában. Nem ismertem a határt a ponyva és a szépiordalom között. Bár bevallom, ezt még mindig nem tudom megállapítani, hogy pontosan hol is van. Egy másik kérdés is böki a csőrömet: Vajon a ponyva és a szórakoztató irodalom ugyanaz?
Na de hogy végre rátérjek a könyve, elolvastam a Cujo-t. Ez a könyv egy bernáthegyi kutyáról szól, egy hatalmas, jámbor kutyusról, aki odáig van a gazdájáért. De egyszer amikor a kertben egy nyulat kerget, és benéz azután egy lyukba, valami nagyon rossz történik. Megharapja egy denevér, és neki nagyon fáj. Telnek a napok, és neki egyre jobban fáj. A denevér veszett volt. Végigkövethetjük, ahogy egy szelíd háziállat általakul vérszomjas fenevaddá. De ha még csak ennyi lenne, egyszerű horrornak is mondhatnánk. De van valami plusz, valami hátborzongató, valami természetfölötti, amit eleinte csak egy kisgyerek érez: ez a kutya már nem egy kutya, hanem egy szörny. Egy igazi szörny a mesékből... Nagyon sokat tudnék még mesélni, de sajnos nem szabad. Elvenném az élvezetet. Izgalmas, megható, néhol vicces is, és félelmetes. Többektől is hallottam, hogy a könyv olvasása után egy ideig féltek a kutyáktól. Hát ez velem szerencsére nincs így. Bár azt nem merem határozottan állítani, hogy ha egy sötét sikátorban csak egy világító, véreres szemét látnám egy hatalmas kutyának, nem kapnék sokkot, és nem futnék világgá. :)
Azért vannak kifogásaim is a könyvvel, és kíváncsi vagyok, vajon felmerül-e ez King többi regényében is. Néhol ugyanis nagyon egyszerű volt, vagy túlságosan -sajnos muszáj megint ezt a szót használnom - ponyva. Máshol meg az zavart, hogy túl sokáig húzta az időt, pedig már tudtam, mi fog történni. Ezen kívül semmi más nem zavart.
Ami meg különösen tetszett, az a folytonos nézőpontváltozás volt. Szeretem az ilyen könyveket. Több szálon futott a cselekmény, és érdekes volt belelátni több - egymástól nagyon különböző - emberbe, a gondolataikba, érzéseikbe. Néha túljátszotta a "szerepet", amikor a nő félelmeiről beszélt, de azért így is nagyon profin volt megszerkesztve.
Ez a könyv '81-ben jelent meg először, és azóta számtalan kiadást megért. Többek között ezeket:
Ezen kívül film is készült belőle 1983-ban.
Szóval azt hiszem, ezt a könyvet nyugodtan ajánlhatom minden korosztálynak.
Idézet:
"Olyan arckifejezéssel nézett az asszonyra (lehet egy kutyának arckifejezése?, kérdezte magától Donna teljesen értelmetlenül), amelyben vegyülni látszott az elszánt szigor és a szánalom ...és Donnában ismét feltámadt az érzés, hogy szoros kötelék fűzi őket össze immár, s egyikük sem nyugszik meg, amíg minden ízében fel nem tárták a kettejük közti szörnyű kapcsolatot, és el nem jutnak valamiféle végső következtetésig."
Értékelés: 
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kölyökbéka 2009.09.23. 09:39:15
Esztivagyok 2009.09.23. 23:51:51
Külyökbéka, sejtettem, hogy nem lehet jó film, általában a King könyvek adaptációi nem szoktam jók lenni... persze van pár kivétel, pl.: Remény rabjai. Na de azért majd valamikor csak megnézném a Cujot is. :)
Irbisz 2009.10.14. 21:58:49
A Cujora is illik ez, ami különösebben nem is tetszett, a nem túl nagyszámú (5-6) általam olvasott King kötet közül elég hátul van
Esztivagyok 2009.10.18. 00:57:19