Takami Kósun : Battle Royale

 

            Ismét egy könyv, amit nem önszántamból olvastam el. És még mennyi ilyen lesz! Persze, kíváncsivá tett a borító, és az, amit hallottam róla, de japán hülyegyerekek öldökölnek… Ki kíváncsi erre? Szerintem legtöbben ezt, vagy hasonlókat gondolnak első ránézésre, főleg a felnőttek. De ne dőljünk be az előítéleteinknek! Ezt a könyvet muszáj elolvasni!

            Ugyanis ez nem egy egyszerű történet. Igen, az alapsztori az, hogy egy 42 fős osztály tanulóinak meg kell ölniük egymást egy játék, a Program keretein belül, ráadásul egy szigeten, mindentől elszigetelten, a nyakukban egy furcsa nyakörvvel, ami feszegetésre és szökési kísérletre robban. Folytathatnám még a felsorolást, hogy milyen szabályok uralkodnak ebben a „játékban”, milyen nehezítéseket találnak ki, és mindez milyen célból kerül megrendezésre évről-évre. De nem akarok poéngyilkos lenni, olvassátok el!
Rám nagyon nagy hatással volt a könyv, a rengeteg fordulat miatt, és a csattanók miatt, amiből nem csak egy volt benne.

Érdekes pszichológiai szemszögből is megfigyelni a történet szereplőit, hogy milyen változáson mennek át, és hogy mikre képesek egyesek a túlélésért.

           Még egy szó a filmről. Én még nem láttam, de nem is nagyon sietek ennek pótlásával, mivel eddig csak rosszakat hallottam róla. Véres, gagyi, agyatlan. Olyan, amilyennek a könyvet is gondoltam elsőre, és nem gondoltam arra, hogy pont ezért szeretem jobban a könyveket, mint a filmeket (habár nagy filmfaló vagyok): mert a film megmutat egy verziót, ami végleges, nem lehet rajta változtatni, de a könyv nyitott marad a képzelet számára, továbbgondolhatjuk, alakítgathatjuk a szereplőket, mindaddig, amíg tökéletesek nem lesznek a számunkra.

 

Idézet:

"Súja észrevette, hogy Noriko hallgat, és aggódott, hogy talán nem tudja őket követni, ezért megkérdezte:
– Te azt mondtad, ugye, hogy nem hallottál még rockot?
Noriko mosolygott, és megrázta a fejét.
– Szinte egyáltalán nem ismerem. Milyen zene?
Súja ránevetett.
– Csúcsszuper szövege van. Nehéz elmondani, de ezek a dalok a mi problémáinkról szólnak. Persze olyan is van, ami a szerelemről szól, de máskor politikáról, társadalomról, a hétköznapokról vagy magáról az életről énekelnek. Vannak a szavak, és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem, amelyek valódi dalokká teszik őket. Például Springsteen azt énekli a Born to runban, hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni, Wendy, mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem minden bolondságával / Egyszer majd, édes, valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a fényben / De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.
Azután azt mondta:
– Hát valami ilyesmi. – Majd a dallamával együtt fojtott hangon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us, baby, we were born to run!
Norikóra pillantott, és így szólt:
– Egyszer majd meghallgatjuk együtt.
Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét, amikor bólintott. Normális esetben… lehet, hogy felragyogott volna az arca. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. Súja maga is fáradt volt, ezért ez fel sem tűnt neki."

 

Értékelés:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mara5 2009.10.14. 14:57:06

meg tudom érteni, miért éreztél így ezzel a könyvvel kapcsolatban. az első benyomásaim nekem is hasonlóak voltak a tieidhez, de aztán én is pozitívan csalódtam. :) nem mondom, hogy ezlett életem kedvenc könyve, de életem egyik pozitív csalódásai közé tartozik. :)
u.i.: bocsi, hogy így ismeretlenül kommentáltam. :)

Esztivagyok 2009.10.18. 00:54:50

@Mara5: Ááá, bocsánatot kér, mert kommentált!!! Én ennek örülök a legjobban, szóval légy szíves, továbbra is kommentálj, ha van kedved. :)
Nekem egyébként ez a könyv több, mint egy pozitív csalódás, és azt hiszem, bekerült a kedvenc könyveim közé. :)