Graham Greene

A szakítás

 

Ez volt az  első könyvem Graham Greene-től, és ahogy befejeztem, el is határoztam, hogy ez is lesz az utolsó, de végül KoF ajánlására elhatároztam, hogy nem adom fel, és fogok még Greene-t olvasni.
A szakítást mégis csak keveseknek ajánlanám. Talán azoknak, akik szeretnek elmélkedni, és egy-egy gondolatot, feltevést többször is át szoktak rágni. Meg azoknak, akiknek még nem egészen tiszta a vallási ientitásuk, és épp ezt keresik. Ja, és a nagyon durván féltékeny embereknek is ajánlom. Nekik tanulságos lehet ez a könyv. Hogy a papucs férjeket már ne is soroljam. Bár nekik szerintem ez a könyv se nyitná fel a szemüket. :)

A könyv tehát a második világháború alatt és után játszódik, és egy fájdalmas szerelemről szól. Ez férjes asszony és egy író viharos kapcsolata, ami hamar véget is ér, és bár mindketten a másikra vágynak, a sors, a véletlen, egy buta fogadalom, Isten, és egy betegség mégis közbeszól. Ez a könyv a szenvedésről, az elhivatottságról, a fanatizmusról, a szerelemről, a vágyról és a feltétlen szeretetről szól.


Így nem is hangzik rosszul... DE...(és innentől kicsit belemegyek a sztoriba, úgyhogy, aki el akarja olvasni, az ezt most hagyja ki!)
Nekem az volt a bajom a könyvvel, hogy rengeteg volt benne az ismétlés, több oldalon keresztül nem történt semmi, csak olyasmiről filozofált a főszereplő, amiről már a könyv elején is szó esett. Ezen kívül egyik szereplő se volt szimpatikus. A főszereplő, Maurice, azért nem, mert feleslegesen volt féltékeny, és túl sokat bénázott, ahelyett, hogy cselekedett volna. A férj, Henry valóban papucs volt, és nem volt képes megadni a feleségének, amit kellett volna, még a figyelmet sem. Sarah pedig... ő még szimpatikus is lett volna, hiszen nem tehetett róla, hogy fiatalon hozzáment egy szerencsétlen emberhez. Arról sem tehetett, hogy beleszeretett egy másik férfiba, aki viszontszerette őt. De a vallási fanatizmusát nem tudtam elfogadni.

Ja igen, még a filmről akartam írni. Na hát a filmet még nem láttam, ha lesz egy kis időm, megnézem és arról is írok. Azt tudom, hogy fantasztikus színészek játszanak benne (Ralph Fiennes, Julianne Moore), és port.hu-n nagyon jó értékelést kapott. Ha valaki látta, írja le, érdemes-e megnézni?

Sajnos nem tudok olyat idézni a könyvből, amit igazán szerettem volna, mert visszavittem a könyvtárba, pedig van benne pár "kedvenc" részem... :) De találtam a neten pár részt, így idézek a könyv elejéről: 

"Ha a gyûlölet nem nagyobb méretû szó, mint az emberi lény, vagyis alkalmazható akárkire: gyûlöltem Henryt - és gyûlöltem Sarah-t is, a feleségét. És ô is meggyûlölt engem (amik aznap este történtek - azután, gondolom, hamarosan), sôt biztos, hogy a feleségét is gyûlölte néha, és azt a valakit, akiben még akkor, szerencsére, nem hittünk. Ez itt tehát sokkal inkább a gyûlölet, mint a szerelem számadása, más szóval, ami kedvezôt elmondok Henryrôl vagy Sarah-ról, annak hinni lehet - elfogultságommal szembefordulva írok, mert szakmai büszkeségemet abban találom, hogy inkább a részleges igazságot közelítem meg, mint hogy hangot adjak részleges gyûlöletemnek."

Értékelés:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.