Franz Kafka: A per

 

        Egy kicsit őrült, egy kicsit nevetséges, egy kicsit abszurd (vagy inkább nagyon), egy kicsit idegesítő és egy kicsit szórakoztató. Hogy miről van szó? Hát persze, hogy A perről. Szegény Kafka -bár megírta - nem akarta kiadni regényeit, mondta is legjobb barátjának, Max Brodnak, hogy égesse el őket, miután ő meghal, de Max nem volt szófogadó, 1 évvel Franz halála után kiadta A pert, már amit össze tudott bogarászni a töredékekből. Ugyanis A per nem teljes, a 9. fejezet például eléggé hiányos.

        A történet: Josef K.-t egyik reggel letartóztatják, és megkezdődik a per. Josef nem érti, mi folyik körülötte, nevetségesnek tartja az egész procedúrát, hiszen ő nem tett semmi rosszat. Vagy mégis? Ki tudja, mit jelent a bűn? Lehet, hogy mindenki vétkes? K. próbálja továbbélni az életét nyugodtan, nem foglalkozik a perrel, de aztán egy kedves rokona ráébreszti, hogy mégiscsak kéne valamit tennie, hiszen vád alá helyezték, és eljárás folyik ellene. K. innentől kezdve egyre többet foglalkozik a perrel, ügyvédet fogad, minden gondolata a per körül jár, de a bíróságról és a vádról nem sikerül megtudnia semmit... A befejezést viszont nem írom le, mindenki olvassa el... 

       Nem véletlenül vált A per a klasszikus irodalom, a világirodalmi kánon részévé, ez nem egy egyszerű könyv. Nem egy őrült agy szüleménye, bár elsőre ezt hihetnénk. A kiábrándultság, a fenyegetettség érzése szülte ezt a művet, aminek általános mondanivalóján kívül minden ember levonhat valami személyeset is akár.

        

Egy ideig szenvedés volt olvasni a könyvet, de megérte. Ha valaki elkezdi olvasni, annyit kérek tőle, hogy fejezze is be. Ne hagyja félbe! Bár sokszor vannak benne groteszk, szórakoztató jelenetek, általánosságban idegtépő, hogy a történet nem nagyon halad előre. Ennek ellenére én szeretem ezt a könyvet, több elemzést is olvastam róla, és bevallom, nem mindenre jöttem rá magamtól, ezért érdemes volt elolvasnom okos irodalmárok gondolatait. Összességében úgy gondolom, hogy A per egy nagyon intelligens ember alkotása, és igenis valós, létező dolgokról ír... abszurd módon. Várom a véleményeket a műről...

 

Értékelés:

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kölyökbéka 2009.06.18. 22:23:36

Hát nagyon szépen köszönöm,hogy írtál róla beszámolót.Igen azt közölték velem,hogy elég vontatott,de attól függetlenül érdekel és most már végre lesz időm is: )

+ Stieg Larsson - A tetovált lány...
2 nap alatt elolvastam...
További szép hetet...

KoF 2009.08.26. 15:50:25

Én tegnap fejeztem be. Már régebben egyszer elkezdtem, de nem jutottam tovább az első meghallgatásnál. Nagyon nem volt szimpatikus a főszereplő viselkedése abban a helyzetben. Ahelyett, hogy megvárná, hogy hátha valamit megtud a dolgokról, egyből kifakad és elmond mindenkit-mindennek. Most is, hogy újraolvastam, ez a kirohanás nagyon-nagyon felhúzott, és komoly erőfeszítésembe került, hogy tovább haladjak.

De aztán rá kellett jönnöm, hogy tényleg a végére kell érni ennek a könyvnek, hogy véleményt tudjon az ember alkotni. Ugyanis, ha akkor máshogy viselkedett volna K. (az első meghallgatásnál), az sem jelentett volna semmit az ügy kimenetelére. Nagyon kifejező amit írtál Memoir az elemzésedben, ez a mű jól mutatja, hogy milyen rosszul érezhette magát ez az ember a saját korában, abban az ellenszenves társadalomban amiben élt, gondolok itt a fasiszta eszmére, a gazdasági válság okozta kiábrándulásra, és az ebből fakadó bűnbakkeresésekre. (Most is valami ilyesmi felé haladunk?)
Sose felejtem el, az irodalomkönyv írta azt hiszem Kafkáról, hogy Csehországban csak egy németet, Németországban csak egy zsidót láttak benne, és mindenhol kiközösítették. Talán pont ez a kirekesztettség-, és fenyegetettségérzet vetül ki ebben a műben.

Összességében nekem is tetszett, a Titorellivel és a pappal folytatott eszmecserék különösen. A pap története nagyon jó. A befejezés is pont odaillik, de az annyira nem tetszett. Jó lett volna ha szegény Kafka végső formába tudta volna önteni az alkotását.

Te melyik fordítást olvastad? Mert én az újat és kíváncsi lennék, hogy a régi milyen. Össze kéne vetni a kettőt. :)

Esztivagyok 2009.09.04. 11:40:52

Megértem, hogy elsőre abbahagytad. :D Én a régi, Szabó Edés változatban olvastam, kíváncsi lennék, milyen az új. Na majd...