Bret Easton Ellis : A vonzás szabályai

 

Mint már írtam, eredetileg ezt a könyvet akartam elolvasni, amikor A nullánál is kevesebb a kezembe akadt. Örülök, hogy nem adtam fel, és végül megszereztem ezt is, és el is olvastam. Ugyanis sok mindenben különbözik az előbb említett könyvtől ez: narrációs technika, történet. De persze sokban hasonlítanak: mindkettő tele van droggal, bulikkal, önmagukat és szerelmüket kereső fiatalokkal, és természetesen rengeteg szexszel.

A három főpszereplő, Sean, Paul és Lauren egy szerelmi háromszöget alkot, amibe még sokan be szeretnének jutni, és van, aki kitörni akar belőle. A fiatalok nagy problémája, hogy akit szeretnek, az mindig mást szeret, pedig viszonzásra várnának. Sajnos itt se tudjuk annyira sajnálni a Sean-ba szerelmes Pault, vagy Seant, aki Laurent akarja csak, hiszen ha mélyebben megvizsgáljuk érzelmeiket, rájövünk, hogy nincs semmi alapja, és ha egyik este szerelmük nem ér rá, vagy összevesztek, pár perc alatt találnak mást, akivel szobára mehetnek. Ebből áll ez az életük. Világvége Bulikból, Szittyós Szerdákból és Dögös Dugós Partikból.

Nagyon fura hatással tud rám lenni Ellis. Megbotránkoztat, és miközben olvasom, folyton hangosan fujjolok, vagy "jézusomozok", és mégis. Nem bírom abbahagyni. Ez a könyv is magával ragadott. Szerintem százszor jobb volt A nullánál is kevesebbnél, ennek legalább volt értelme. Vagy legalábbis több. Tanulságos és szomorú egy történet. Mindenkinek ajánlom, főleg annak, aki azt képzeli, hogy amerikai fiatalnak milyen jó lehet lenni. Igen, talán túl jó... és azt se lehet bírni.

Ja, és pár szó a filmről. Eleinte még egészen ragaszkodik a könyvhöz, aztán már nagyon eltávolodik. Szóval nem könyvhű, az biztos, de ettől függetlenül nekem nagyon tetszett. Főleg a vágások miatt. Nem szoktam ezt figyelni, de ebben a filmben fantasztikus a kamerakezelés. A Pault alakító színész kicsit túljátssza, de a főszereplő Sean-t alakíto James Van Der Beek (Dawson és a haverok) viszont helyenként nagyon jó volt. A filmet is csak ajánlani tudom, de aki konzervatív, annak se a könyvet, se a filmet nem javaslom elolvasására / megnézére.   

 

"Kedvenc" részem:
 

"Szakítok Franklinnel. Meg is mondtam neki az este, mielőtt lefeküdtünk.
-Viccelsz? - kérdezte.
-Nem - mondtam.
-Be vagy tépve? - kérdezte.
-Nem mindegy? - mondtam. Aztán szexeltünk."

 

Értékelés:

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KoF 2009.08.01. 11:56:43

Ellis-től én végigszenvedtem az Amerikai psycho-t. Nagyon mélyen érintett az a naturális leírás, néha a hányinger kerülgetett. Megfogadtam, hogy soha többet tőle semmit. Annyira beteg az a könyv, hogy még rá gondolni is rossz.

Viszont a Vonzás szabályai-ból adaptált filmet én is láttam és egyáltalán nem volt rossz. Egész más jellegű mint a psycho. Lehet én is el fogom olvasni.

Esztivagyok 2009.08.02. 11:05:32

@KoF: Ezt a hozzászólásodat később olvastam, mint a Zabhegyezőset, és vicces, hogy pont az Amerikai pszichóval hasonlítottam össze a hegyezőt, mivel szerintem a pszichó jobban bemutatja ezt a sz@r világot. :)

Ellis könyveit nem azért olvasom, mert olyan szépek és jók...de a végleteket is ismernünk kell.

A vonzás szabályai tényleg nagyon más, mint az Amerikai psycho, nem olyan durva, de kilátástalan, mint az összes Ellis-mű.

KoF 2009.08.02. 14:52:45

@memoir: Igen sokan mondták már, hogy a Ellis naturalizmusa, és a könyörtelenség mögé kell tekinteni, de sajnos nekem ez nem ment anno. Bár talán most már idősebb fejjel máshogy fognám fel. Mondanám, hogy újraolvasom, de hazugság lenne. Tuti, hogy a Psycho-t többet nem veszem a kezembe. :)

Esztivagyok 2009.08.03. 19:14:09

@KoF: Na hát azt biztos hogy én se olvasom el többször! :D
Nekem is elég durva volt azért...

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.08.08. 02:30:47

én (sajnos) a Psycho felől olvastam visszafelé, és meg kell mondjam, a Nullánál... egy nulla, ez meg éppen hogy elmegy - pesze ugyanúgy nézem, mint ahogy leírtátok feljebb, szarvilág és nihil, stb, de ebből még mindig csak keveset tudott bemutatni A vonzás is... Ami "ütős", az csak a Psycho.

Esztivagyok 2009.08.17. 19:18:59

@szamárfül: Elhiszem, hogy így érzel, ezt tényleg olyan sorrendben kell olvasni, ahogy én is tettem (bár véletlenül): Nullánál is kevesebb, A vonzás szabályai, Amerikai psycho. Már ha valaki Ellis-t akar olvasni. :D

Sztavrogin 2009.12.18. 16:37:14

Én eddig ezek közül csak az Amerikai psycho-t olvastam, de nekem nagyon tetszett. Szerintem nem a brutális gyilkosságok és a szexjelenetek a fontosak benne, hanem az átvezető részek, amikor együttesekről és az öltözködésről mond kritikát. Azok mutatják az igazi értéket, és kellően ellensúlyozzák az erőszakot.