Bret Easton Ellis : Nullánál is kevesebb

 

Eredetileg A vonzás szabályait szerettem volna elolvasni Ellistől, aztán meg az Amerikai pszichót, de ez volt bent a könyvtárban, és amikor hazavittem, a nővérem ujjongott, mert ő már olvasta. Szóval én is nekiláttam gyorsan. Könnyed, fiatalos stílusban íródott ez a könyv, de a tartalom... az már nem olyan könnyed. Nézni kellett volna az arcom, miközben olvastam: folyton undorodtam, be-becsuktam a szemem, hogy mégse lássam, ami történik, mintha filmet néztem volna, és egy gusztustalan rész jött volna.Igen, ez a könyv ilyen. Annyira erősek a képi elemek benne, hogy szinte látjuk magunk előtt a durva jeleneteket.

A történet amerikai fiatalokról szól, akiknek a szüleik rendezők, producerek, dúsgazdag emberek, akik nem foglalkoznak a gyerekeikkel, mégis elkényeztetik őket, de csak pénzzel. Ezeknek a fiataloknak már mindenük megvan, nincs szükségük semmire, unatkoznak, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Így hát eljárkálnak otthonról, kocsikáznak, esténként diszkókba mennek, cigiznek, isznak, és drogoznak.
Jódolgukban már azt se tudják, mit vegyenek be, mindent kipróbálnak. És akkor még a szerelmi szálakról nem is beszéltem. Ja, hogy erről nem is igazán tudok, mivel szerelem nincs nagyon a könyvben, de szex és mindenféle testiség, annál több. Ráadásul itt is az jön elő, ami a drogoknál - mindig újat akarnak: unják a szimpla férfi-nő kapcsolatokat, nincs kedvük tartóshoz sem. Így odáig jutnak, hogy minden este mással mennek el, és már mindegy, hogy Christie-nek vagy Fred-nek hívják az illetőt...

Talán egy szerelmi szál végighúzódik a könyvön, ez a főszereplő Clay és Blair szerelme, akik maguk sem tudják, mit éreznek, mit akarnak. Ezekből a fiatalokból már eltűnt minden erkölcs, minden szabály. Iskolába se járnak, undorodnak az élettől, teljesen nihilistává válnak.

Az elbeszélő tökéletesen ábrázolja ezt az életet, már szinte mi is úgy érezzük, hogy belekeveredtünk, és már nekünk is minden mindegy. Nekem tetszett a könyv, mindamellett hogy tele volt undorító erőszakról szóló részekkel, és kiábrándító volt a történet. Mégis úgy érzem, fontos mondanivalója van, és szerintem hasznos lenne, ha a fiatalok elolvasnák, és ha éreznek egy kis undort, idegenkednek a történettől, akkor talán nem válik belőlök is ilyen mindenbebeleszaró fiatalkorú felnőtt, és nem halnak meg 20 évesen AIDS-ben, vagy túladagolásban.

Sajna idézni nem tudok a könyből, mert már visszavittem a könyvtárba, de azt hiszem, inkább elrettentő lenne az idézet, mint vonzó....

 

Értékelés :

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anni* 2009.02.20. 15:25:36

nyilvánvalóan az lenne egy érdekes idézet, amikor az elbeszélő-főszereplő (ha jól emlékszem, ugye E/1-ben íródott) arról a hobbijáról, a borzalmas tragédiákról szóló hírek gyűjtéséről ír...
legalább is én ezt emelném ki ;)

Esztivagyok 2009.02.20. 16:50:05

@Anni*: Na igen, az például egy nagyon érdekes rész, teljesen igazad van. Nagyon sajnálom, hogy visszavittem...

palakon 2009.03.15. 14:54:15

Nekem van egy idézetem belőle, ami jól összegzi a könyv hangulatát:

„Bennem olyan képek születtek, ahogy az emberek megőrültek attól, hogy a városban élnek. Képek szülőkről, akik annyira éhesek és kielégítetlenek, hogy megeszik saját gyerekeiket. Képek velem egykorú fiatalokról, akik fölemelik tekintetüket az aszfaltról, és elvakítja őket a nap. Ezek a képek velem maradtak azután is, hogy elhagytam a várost. Olyan erőszakos és rosszindulatú képek, hogy hosszú-hosszú ideig mindent csak hozzájuk tudtam igazítani. Miután elutaztam.”