Egy fiatal, kezdő művész egyik versét fogom most elemezgetni. Szívesen fogadom a hozzászólásokat a kritikámhoz, és a szerző is szívesen fogadja a kommenteket írásához.
Értékelni nem tudom 10-es skálán. Talán, majd ha több kezdő költő versét is elemeztem, akkor tudom már mihez viszonyítani ezt a verset is.

 

 

Elemzésem:

A vers első sora kialakítja a vershelyzetet, és megjelenik a káosz, ami egy nagyon szép megszemélyesítésben teljesedik ki ("Szertefoszlott álmok lógnak a falon").
Ötös és hatodeles jambusokból áll, a sorok végén keresztrímek találhatók. A szerző jól megszerkesztette a verset. Ez a szerkesztettség, kötöttség mutathatja azt is, amit a beszélő "én" érez: a szabadság hiányát.
Előfordulnak a versben különleges, hangulatfestő képek, jelzők, metaforák, bár néhol kissé egyszerűbbek és elcsépeltebbek.
Ahhoz képest, amit az igék és melléknevek mutatnak, a lassúságot; a helyszínek nagyon gyorsan váltakoznak. Olyan, mintha a beszélő meg akarná nekünk mutatni, hogy mindenhol ugyanaz a helyzet: romos, piszkos, elhagyatott mindenhol a táj, a híd. Utopisztikus vers, természetesen negatívan. Erre az első versszak vége a legjobb példa, ami egyszerűen brutális, félelmetes képet mutat, akár csak egy thrillerben
:


"Megfáradt emberek ábránd nélkül jönnek
Sietve járnak, álmok híján gépként
Lelkük nem, csak elgyötört testük él még"

 

Rengeteg képpel jelenik meg az üresség, a hiány, a halál és a reménytelenség. Nem is sorolom a példákat, minden sorban fellelhetünk párat. A pesszimizmus csak úgy árad a versből, a vanitas-irodalomhoz hatását fedezhetjük fel benne.
Visszatérő kép a híd, és a híd lábáná történő dolgok. Már-már toposszá válik. De nem tudom, mit jelenthet... először néhány rajz van ott, és néma sor, aztán megszakadt álmok, és végül ecsetek, amiknek nem ismerhetjük a színeit. Nagyon rejtélyes, és misztikus.
Láthatjuk, hogy a vers első két sora még megjelenika versben. Ez a refrén-dolog nagyon szépen bontakozik ki. Az első három verszaknak az elején helyezkedik el, de az utolsó strófában, lezárásként a refrén variánsa van elrejtve. Az addig csak szétszórt írásnyomok mostanra megsárgultak, és a falra akasztott álmok sorban hullanak.
Vagyis eltelt sok idő, az első versszakok a múltat mutatják, az utolsó pedig a jelent, ez egy időszembesítő vers. A múltbeli helyzetet is negatív festéssel mutatta be, de a jelen még ennél is szörnyűbb. És nincs semmi jel arra, hogy ez változni fog. Jobb irányba.
Nem lepődök meg, ha az olvasók azt kérdezik magukban: Hogy lehet, hogy már 18 évesen ilyen reményvesztett, lemondó, és keserű egy költő? Mi lesz akkor 20 év múlva? Igazuk van, erre én sem tudom a választ, de szerintem ne adjuk fel; fogunk még ettől a tehetséges költőtől -,akinek egyelőre még titokban marad a neve - számos verset olvasni - legaábbis bízom benne -, és szinte biztos vagyok benne, hogy az optimista, mindig vidám emberek is megtalálják majd önmagukat ezekben a versekben.
Ha egy mondatban kéne összegeznem az olvasottakat, csak közhelyekkel tudnám leírni, hogy mennyire megfogott ez a vers

 

 

 

Szétszórt írásnyomok padlón, asztalon
Szertefoszlott álmok lógnak a falon
Szomorú szél kavarog hajnali porral
Fagyott virág feje csöndben földre koppan
Néhány rajz és néma sor egy híd lábán
Elázott lapok és kettétört állvány
Sivatagi felhő a londoni ködben
Megfáradt emberek ábránd nélkül jönnek
Sietve járnak, álmok híján gépként
Lelkük nem, csak elgyötört testük él még

Szétszórt írásnyomok padlón, asztalon
Szertefoszlott álmok lógnak a falon
Űrtől csapkod egy istállóajtó
Megviselt kantár pihen egy karón
Üres szobák, csupán asztal, szék és táblák
Papírdobozok armadája áll árván
Félbehagyott tervek, elromlott világ
Vég nélküli ének, elhervadt virág

Szétszórt írásnyomok padlón, asztalon
Szertefoszlott álmok lógnak a falon
Jeges testek éheznek távol
Híd lábánál megszakadt álmok
Elfeledett idők, emlékek vára
S híd lábánál ecsetek, tollak váza
Nem tudni meg az ecset színeit
Vagy a beszáradt tollak rímeit
Mert a testek mellett feladott tervek
És végleg mellőzött vágyak hevernek

Pók szövi be lassan a régi házat
Szétszakítja vihar, ellepi bánat
Megsárgult írásnyomok padlón, asztalon
Álmok képe hullik, nem marad a falon
Egy nap két testet dobnak egy gödörbe
Elásva az élet nyomát örökre

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Józsa Mara 2008.06.02. 19:19:55

Kedves Eszti!
Nagyon jónak találom a kritikádat, nekem segített a vers megértésében.
Először azt hittem, olvastam már a szerzőtől, de most látom, hogy még nem lépett közönség elé.
A vers is tetszik.

Esztivagyok 2008.06.04. 10:39:26

köszönjük. :)
örülök, hogy segíthettem a vers megértésében, de azért remélem, hagytam esélyt arra is, hogy saját elemzési gondolataidon is elmélázgass.

Esztivagyok 2008.06.04. 10:42:53

és mondd csak Mara, melyik költőre gondoltál, kitől olvashattad ezt a verset? Kíváncsi vagyok, kire hasonlít a fiatal költő stílusa.

Alexa4523 2013.03.27. 00:09:31

"Ezer lét, egy lélek jelenléte,
megfogan sok élet megannyi szívében.
Kincset találtam lelkemben,
nyugvó hajnalok, homokká vált porhalmaz
szétszóródó emlékében...."
Részlet Pethő Edina egyik verséből
Ha érdekel a folytatás: pethoedina.com/gondolataim