Nagy bátran publikálom Márquez Bánatos kurváim emlékezete című könyvéről szóló elemzésemet, és kritikámat. Gondolom, sokan olvasták a könyvet, vagy ha nem, akkor olvassák el! Érdemes.
 

     Gabriel García Márquez 1928. március 6-án született. Teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él. 
     Utolsó, 2004-ben megjelent könyvét -mint Márquez legtöbb regényét- Székács Vera fordította, melynek eredeti címe Memoria Delle Mie Puttane Tristi.
     A Magvető Kiadó kiadásában olvastam, és nagyon megtetszett a borító.
     Érdekes egy olyan könyvet olvasni, amiben az elbeszélő nagyon elszánt, meg van győződve a gondolkodásának helyességéről, és esetleg mi, olvasók az elbeszélővel teljesen ellentétesen gondolkodunk, vagy elítéljük a világnézetét. Én ezzel a regénnyel kapcsolatban így éreztem. Nem tudtam megérteni a beszélő érzéseinek valódiságát, mert bennem volt egy olyan érzés, hogy az, aki életében rengeteg nővel volt együtt, de mind prostituált volt, 90 éves korában pedig egy szűz kamaszlánnyal akart együtt tölteni egy „szenvedélyes éjszakát”, az nem lehet teljesen normális. Szerintem ez az ember beteg, őrült. Éppen ezért olvastam rémülettel, bizalmatlanul a könyvet. Folyton féltem, mikor jön már valami undorító, részletező leírás egy-egy kalandjáról. De szerencsémre ilyenek nem szerepelnek a könyvben. Volt benne pár rész, amikor vulgáris kifejezéseket használt, vagy teljesen hétköznapi szavakkal írta le abberációit. A cím alapján ennél durvábbra, perverzebbre számítottam, és végül is örültem, hogy tévedtem.
         
A főszereplő életvitlét elítélem, elkorcsosult szexualitása undorít, a lányt nagyon sajnálom, maga a történet szomorú, kilátástalan, de a regény összességében nagyon tetszik. Az öregember 90 évesen lesz életében először szerelmes. Elképzelhetőnek tartom, hogy addig nem esett soha szerelembe, de nem értem, hogy várhatja el egy tizennégy éves lánytól, hogy viszonozza. Ha esetleg a lány sem normális, akkor még akár viszont is szeretheti, de az meg neki jelent élete végéig tartó szenvedést, hiszen a főszereplő nemsokára biztosan meg fog halni, legkésőbb 20 éven belül. Azután pedig egyedül hagyja a lányt. Nem néz a jövőbe a férfi, felelőtlen és önző. Egy párkapcsolat azért is fontos egy életben, mert segíti az embert a fejlődésben, az éretté válásban.         
          Delgadina sorsa nem egyedülálló. Sajnos a világon nagyon sok lány kerül ilyen helyzetbe: a családja szegény, nem tudnak megélni, éheznek, de a fiatal lány csinos, biztosíthatja a család megélését. A regényben nem sokat tudunk meg Delgadináról. Természetesen fél, mégiscsak egy aggastyán akarja elvenni a szüzességét, vagy legalábbis egy ágyban aludni vele. Azt viszont nem értem, hogy ha már elmegy prostituáltnak, akkor hogy mer bevenni altatót? Nem ezért fizet egy kuncsaft. De hát a regény főszereplője ezen nem háborodott fel. Számomra semmi pozitív tulajdonság nem derült ki a lányról, mindent a pénzért, a megélhetésért tett, még azt is, amikor lefeküdt azzal a férfival, és „megcsalta” 90 éves hódolóját. A könyv úgy végződik, hogy „hősünk” elhatározza, hogy együtt fog élni a lánnyal, szeretni fogják egymást, és szép életük lesz, de azt nem tudjuk meg, hogy Delgadina mit gondol erről. Egyedül Rosa Cabarcas mondatából gondolhatjuk így:

Amit akár el is hihetünk, de én nem hittem el. Nem értem, miért lehetne szerelmes belé, maximum hálás lehet, vagy megszerethette, de szerelem…
         A regény szerkesztése nem a megszokott. A párbeszédek néha beljebb és gondolatjellel kezdődnek, de a telefonbeszélgetések beleépülnek a szövegbe. Néha nem egyértelmű, ki mit mond, bonyolult. A nyelvezet egyszerű, hétköznapi, nem igazán szlenges, de néhol trágár. A könyv öt fejezetre van osztva; ezeknek nincs külön címük, csupán a sorszámuk.
         Az elbeszélő szereplői, a főszereplő meséli el történetét, akinek nevét nem tudjuk meg a regényben. Ez kissé zavaró volt, bár csak akkor vettem észre, hogy nem tudom a nevét, mikor ezt az elemzést elkezdtem írni. Ez csak olyankor fordulhat elő, amikor a főszereplő az elbeszélő. Korlátozott a tudása, nem lát bele az őt körülvevő emberekbe, se Delgadinába, csupán azt írja le, ő mit érez, és szerinte mit gondolnak róla az emberek.
        
Én véltem némi mondanivalót felfedezni a regényben. Tanulságos az életünkben néha megállni, elgondolkozni, és végiggondolni, hogy vajon úgy éljük-e az életünket, ahogy azt szeretnénk, és ahogy azt helyesnek látjuk. Legrosszabb, ha a halálos ágyunkban döbbenünk rá, hogy az egész életünk tévedés volt. Ezenkívül még egy tanulság, bár kissé elcsépeltebb: nem szabad megfutamodni az igaz érzelmek elől, és mesterségessel (ez esetben a prostituáltak nyújtotta „szerelem”) helyettesíteni őket.

 

„Jaj, te bánatos bölcsem, az rendben van, hogy öreg vagy, de hülye azért ne legyél –mondta nevetve Rosa Cabarcas. – Ez a szegény gyerek fülig szerelmes beléd.”

 Értékelés:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lazarus 2008.05.31. 13:25:22

Egyetértek az elemzéssel.Kiváló,mint ahogyan a regény is. Márquez csodálatos gazdagsággal tárja fel a lelkét az olvasó előtt,bár nem tabuk nélkül,és ez engem zarart.Nem tartottam őt betegnek,egyszerűen romantikus volt...

memoir 2008.06.04. 10:41:01

Köszönöm. Hm... romantikus? Lehet, hogy az is volt. Bár az a korkülönbség nekem már nem romantikus.

Lazarus 2008.06.05. 10:39:47

Hát...tudod,Edgar Allen Poe is romantikus volt,mégis egy csomó verse szólt a "sűrített halálról". :) Szóval,modern értelemben,a romantika nem csupán a virágokat,a szerelmet,meg a szépséget jelenti,sokkal inkább új szemléleti módokat,és nagyon sok szenvedélyt.A halálban van szenvedély,és az ilyen betegesnek hitt leírásban is.(Bánatos kurváim)A romantikusokat az elején ezért nem ismerték el,mert az elrejtett,majd feltört indulatokról írtak és költöttek a szerzők,pedig ez szerintem nagyon szép.

memoir 2008.06.05. 15:18:53

olvastál Márquez-től más könyveket is? Ha igen, melyikeket ajánlanád?

Lazarus 2008.06.05. 15:44:25

Tulajdonképp,az a tréfás,hogy Márqueznek hangzatos neve van,ezért sok könyvéhez vonzott már oda,ennek ellenére a Baljós órák c. könyvét olvastam még csak,és a Bánatos kurváim emlékezetét.De csak az utóbbi tetszett.A Száz év magányt is el akartam olvasni,de sokan azt mondták,hogy unalmas,meg vontatott,ezért inkább annyiban hagytam.Szóval,nem ajánlanék tőle könyvet,hacsak nem az a cél,hogy unatkozni szeretnél. :)

Lazarus 2008.06.05. 15:47:15

Viszont,kínálnék más,magvasabb olvasnivalót.Ha érdekel,írj e-mailt!

memoir 2008.06.05. 20:33:56

Kedves Lazarus!
Nagyon kíváncsi vagyok, minek ajánlanál, de nem szeretném megfosztani ötleteidtől a többieket sem!
Ezért kérlek meg arra, hogy kommenteld legújabb cikkemet: Most ti ajánlotok könyvet!

feri 2008.06.20. 09:11:41

Sziasztok, Feri vagyok, es Garcia rajongo.A banatos kurvakat en is olvastam, volt benne egy kulcsmondat, amelyet lehet nem ponrosan idezek,valahogy igy szollt:tudd meg milyen szerelembol b@szni!.Szerintem a konyv fo tanulsaga ez:erdemes 90 evet is varni, hogy megtapasztalhatsuk eszt.Egyebkent van Garcianak egy mondasa erre, (nem a konyvbol):Nem azert nem leszunk szerelmesek, mert mar oregek vagyunk, hanem akkor leszunk igazan oregek, hamar nem vagyunk szerelmesek!
Egyebkent a legjobb Garcia konyv a Szerelem a kolera idejen.Szerintem ez a csucs!

memoir 2008.08.23. 15:20:17

Köszönjük, Feri, a könyvajánlást!

Szűrös Éva 2008.09.25. 16:20:02

Sziasztok!
Szerintem a Szerelemről és más démonokról című könyve is nagyszerű!!!
Ajánlom mindenkinek!

memoir 2008.12.28. 15:16:25

köszi, Éva, megpróbálom majd beszerezni, és elolvasni. Márquez minden mennyiségben jöhet.

Judy88 2009.01.12. 14:02:26

Nekem tetszett az elemzésed a könyvről. Tudom elég rég írtad már a blogba, de azért szeretném ajánlani a Száz év magányt.
Valamint várom, hogy mit fogsz írni a Tizenegy percről, ugyanis nagyon szeretem a Coelho-féle regényeket.

memoir 2009.01.12. 21:08:18

Pont most olvastam egy hete a Száz év magányt, és az is nagyon tetszett. Arról is fogok írni, csak mostanában kicsit sok dolgom volt, de mindkettő sorra fog kerülni, tehát a Tizenegy perc is.
Köszi a bíztatást. :)

Sonne911210 2012.10.20. 12:48:52

Több Márquez könyvet is olvastam, Ő egy csodálatos író...Amiért olyan különösek a történetei, az, amit maga mágikus realizmusnak nevezett el... Vagyis em hétköznapi dolgokat teljesen hétköznapiként ír le, mintha magától értetendő lenne.
Emellett a szexualitás és a szerelem- mítosza is teljesen egyedi, amit nem lehet egyetlen könyv alapján megismerni. Szerintem az Ő regényeiben teljesen normális, az, hogy a kislány beleszeret a 90 éves férfiba. A szerelmet és a szexualitást nem köti korhoz egyáltalán. És szerintem valahol, lelkileg teljesen igaza is van. Egyébként én ajánlom a Szerelem a kolera idején című regényét is. Az talán kicsit jobban bemutatja az érzelmi világát. :)))) Remélem életem során sikerül az összes művét beszereznem, és elolvasnom, mert csodálatos író!

memoir 2012.10.25. 23:23:59

@Sonne911210: Eltelt jópár év, mióta ezt a kritikát írtam, és most már én is úgy gondolom, ahogy te. Nála ez nem fura, és legtöbbször tud úgy írni róla, hogy az szép legyen. Ezt a könyvét annyira azért nem szerettem, de később írtam más könyveiről is, mert én is beleszerettem Márquezbe.
memoir.freeblog.hu/archives/2009/10/29/Gabriel_Garcia_Marquez__A_szerelemrol_es_mas_demonokrol/
memoir.freeblog.hu/archives/2010/02/04/Gabriel_Garcia_Marquez__Szerelem_a_kolera_idejen/